Hiánypótlás, avagy miféle sátánista perverz bútortervező álmodik meg kör alakú mosogatót?

Ééés már itt is vagyok, nem sokkal az előző bejegyzés után, ugyanis sikerült helyreállítani a netkapcsolatot itthon, azaz mostantól itthon is lesz netem, elvileg. 

Szóval, csütörtök óta - a péntek meglehetősen eseménytelenül telt, illetve voltam vásárolni, egyre több mindent merészelek venni a boltokban, továbbra sem vetkőzve még le teljesen a bizonytalanságok, miszerint vajon mit is veszek egészen pontosan, valamint megismerkedtem Ali (a bérlőtársam) kisöccsével, akit mindig szid, mert rendetlen. Félénk, angolul nem nagyon beszél, és az egyik szórakozása, hogy távirányítós autóval terrorizálja a bátyja macskáit. Na a vicc az, hogy az ember egy kölyköt képzelne el, de félreértés ne essék, ez egy 24 körüli bajszos srác, aki mellesleg rendőr.

Szombaton viszont résztvettem egy nagyon turistajellegű szervezett városnéző túrában, az jó volt, újrajárhattam azokat a helyeket, amiket négy éve, éppen ezért nem is fényképeztem olyan sokat, mert a régieket is fel tudom rakni, bízom benne, hogy a sok évszázados építettkörnyezet négy év alatt talán nem változott olyan sokat. Maga a túra kissé vontatott volt, a végére inkább le is szakadtam, fárasztó volt, de élvezetes. A palotákról, mecsetekről sok érdekeset nem tudok mondani, a méretük, koruk és múltjuk beszél magáért, a Bazilika Ciszterna, az Elsüllyedt palota érdekessége, hogy eredetileg palota volt, utána a rómaiak ciszternának használták, különlegessége, hogy a két Medusa-fej, amit a képeken is láthattok, azért fekszenek ilyen esetlegesen, mert csak építőanyagként használták fel, funkcionálisan, még egyenesbe sem rakták őket.

Vasárnap leginkább itthon voltam, a főzésen kívül nem sok érdekesség történt, illetve csak meggyűlt a bajom a dizájnos, ám annál kevésbé használható kör alakú mosogatóval, amibe meglepően kevés dolog fér.
Tegnap viszont megvolt az első egyetemi órám, ami hétfőnként 9:00-17:00-ig fog tartani, ami elsőre engem is meglepett, ugyanis gyakorlati óráról van szó, ahol először festeni, majd modellezni és kollázsolni is fogunk ha minden igaz. A kurzus maga ugyan nem angol nyelvű, viszont az oktató nagyon rendes és laza, ráadásul hajlandó külön fordítani nekem, ami nem para, mert csak kb 12-en 14-en leszünk, vagy annyian se. Délután először voltunk Kadiköyben vásárolni, a közeli centrumban, ami már ott van a tengerpartnál és onnan indulnak a kompok is az erurópai oldalra. Elég szép és sokszínű itt is a város, rengeteg a bóvliárus, nem is tudtam ellenálni és vettem egy használt cipőt kerek 15 líráért. A helyi kaja, amihez volt dolgom, továbbra is nagyon finom, édesség és sósság egyaránt, a nevüket viszont még nem tudom, kivéve a dönert meg a baklavát, úgyhogy legközelebb fotografálok.