Tudod, mi a vicces Isztambulban? A kis különbségek.
Mondjuk a McDonald'sban nem lehet sört kapni, a Sajtos Negyedfontost és a Big Mac-et is ugyanúgy hívják, viszont tudod, mit tesznek ott a lahmacun-ra? Majonézt. Láttam, csak úgy tocsogott abban a szarban.
Hétfő óta leginkább sulival telt a hét, a héten mindennap délutánig bent vagyok az egyetemen Jelzem is, könnyen lehetséges, hogy ritkulni fognak a bejegyzések, ami csak annak tudható majd be, hogy nem lesz időm csámborogni. Tegnap voltunk bejárni a tervezési területet, utána ebéd - emiatt a fenti popkulturális utalás. A lahmacun egy pizzaszerű húsos gyorskaja, amit nem én ettem, de csak idő kérdése.
Utána meglátogattuk a most tartott Istanbul Biennale-n, ami egyfajta helyi modern művészeti kiállítás. Az első képeken látható, udvaron kiállított póznaszerűségek koncepciója, hogy alul nincsenek lerögzítva, így az áramlatok miatt folyamatosan inganak, emelkednek-süllyednek, emellett árnyékot biztosítanak az újrahasznosított abroncsokon ülő látogatóknak. A kiállítás témájában többek között az aktuális politikai feszültséget érintette, de nem kizárólag - még egy magyar installáció is volt, a színes doboz-szerű mű, amelynek minden ablakából más-más jellegű hangszerzaj jött ki.
Este vettem idekinn is egy telefont végül, úgyhogy most mindkét számom él, igaz, a magyar telóm mindig ki van kapcsolva. Ez az első mobilom, ami nem Nokia, hanem Sony Ericcson, olyan egyszerű, mint a sajtos szendvics, úgyhogy egy szuvenírem már biztos van. Meg vettem rengeteg írószert és rajzkelléket, amik közül sokat nem volt egyszerű pontosan elmagyarázni, amikor megkérdezték, hogy mit szeretnék, elég komplikált elpantomimozni, hogy skiccpausz.
Ma voltam a városban beszerezni a diákkedvezményes utazókártyámat - az az érdekes, hogy maga a forgalmi iroda egy lepukkant, toldozott-foldozott épület egy szemetes udvarban és első látásra felidéz az emberben egy harmadik világbeli vadromantikus, kaotikus mikrohivatalt, ami részben be is igazolódik, viszont ha az ember elfogadja ezt és a részévé válik, akkor a dolgok a végére elintéződnek, még ha sokan is vannak és látszólag semmi rendszer, valahogy tud működni ez a szervezett káosz. A közlekedés továbbra is elámít, megdöbbentő, hogy a járművek is pontosan olyan önkényesen használják a sávokat, mintha egy emberi tömeg lenne, a közepén akár egy villogózó mentőautóval, ami elé gond nélkül bevágnak. Azonban erre is igaz, hogy a végére mindenki eljut a céljához és nem ütnek el senkit.
Az internet aktuális divatja szerint megint tudok szolgálni cicás képekkel, sokat játszunk, már a félénkebb is kezd hozzámszokni. Azért ilyen szende, mert Ali úgy mentette ki anno egy kutya szájából kölyökkorában. Azóta esténként odabújik hozzá és szopja a nemlétező csecsét az ingén.
Lassan betelik az oldal adatkapacitása, úgyhogy majd megpróbálok valami egyebet kitalálni a további képek közlésére.