Na majd a következő bejegyzés érdekesebb lesz

A héten fokozatosan javult az idő, olyannyira, hogy mára már abszolút pólós idő volt napközben, most késő este is elég egy szál pulcsi nyitott ablaknál.
Ami a hetet illeti, nem sok minden érdekes történt, még a múlt héten vettem egy vízipipát, hogy legyen egy idekinn is, hamár aktuális, úgyhogy most van az is. A héten leginkább a sulival foglalkoztam, megyeget továbbra is, csak a tervezést nem élvezem annyira. Múlt héten ki kellett hagynom a konzultációt a rendőrség miatt, ezért ezen a héten kedden és csütörtökön is dumáltunk a tervről, és bár a többieknek a jelek szerint mégoly kevésbé, nekem sincs túl sok gőzöm, mit csináljak az akcióterülettel, úgyhogy egyelőre döcögős, meg eléggé elbeszélünk egymás mellett a tanárral, aki ettől eltekintve klassz fej olasz nő. Továbbra is tanulok törökül, bár nem rohamtempóban, sőt, inkább rozsdás csiga iramban, de azért egyre többet tudok és értek.

Jövő héten lesz a Bayram ünnepe, ilyenkor a tradicionálisabb családok a hagyomány szerint állatot, jellemzően birkát, kecskét áldoznak, majd a hús egy részét felajánlják a szegényeknek, ezért a jövő héten nincs suli. Ezt és a jó idő utolsó morzsáit kihasználva páran Erasmusosok elmegyünk Cappadociába kirándulni, ahonnan viszont reményeim szerint tudok majd képekkel szolgálni. A terv szerint első nap Ankaráig megyünk, ahol megszállunk, második nap pedig Göreme a végcél, ami már a célterület része. Ha nagyon optimista akarok lenni, megkockáztatom, hogy talán már egy nap alatt odaérünk, mert idekinn nagyon jó a stopp a négy évvel ezelőtti tapasztalatokra alapozok, de azért majd meglátjuk, mégiscsak 700 km-ről beszélünk. Pár nap után pedig ugyanez hazafelé.
Ezért is szólok, egy hétig most biztos nem írok, a telefonom se nagyon lesz bekapcsolva (nem mintha hívna bárki is, de persze nem panaszképpen mondom), mert bűn gyorsan lemerül sajnos, akármilyen megbízható régi motorosnak tűnik. A terv szerint pénteken jövök vissza, szóval nem kell majd megijedni, szuszogok még. Elvileg, hahahahahaha.
Remélem, az idő is marad ilyen klassz.

Pár hete páran felmentünk az Isztambul melletti erdő egyik dombjára, most kaptam meg az egyik ott készült képet:

A fenti kép nem fotosoppolt, legalábbis általam nem, viszont az ilyenek mindig beindítják a fantáziámat, ezért nem tudtam kihagyni:

És muszáj volt egy idézeteset is:

Várom a további ötleteket.